Az alföldi zebrák az afrikai szavannák jellegzetes növényevői, hat alfaja közül a Böhm-zebra a legkisebb méretű. Mind a nyílt, mind az erdős szavannákon megtalálhatóak csapatai, de legszívesebben a víz közeli területeken legelésznek.

Habár nagy létszámú hordákba is összeverődhetnek, a szociális szerveződés magját a kisebb létszámú, legfeljebb 17 tagú családok jelentik, amelyek élén a domináns hímek állnak. A család tagjai egymásra támaszkodnak, figyelnek a veszélyre és segítenek azoknak, akik bajba jutottak. A kancák rendszerint életük végéig a családjukkal maradnak, míg a fiatal csődörök elvándorolnak, sokszor csak hímekből álló, lazább szerkezetű agglegénycsapatokba verődnek össze.

A többnyire az esős évszakban születő kiscsikó hamar talpra áll, sőt egy óra múlva már futkos. Erre nagy szükség van, hiszen hamar együtt kell tudnia menekülni az anyjával a ragadozók elől. Bár egy hét múlva már képesek füvet is enni, 7-11 hónapig szopnak. A hímek 1-3 éves korukban hagyják el a szülőcsoportjukat, 4 évesen már a nőstényekért küzdenek. A Böhm-zebrák akár 28 évig is élhetnek.

Az a kérdés, hogy miért csíkos a zebra, több mint egy évszázada megosztja a tudósokat, beleértve Darwint is. Öt fő hipotézis van, melyek a következők: elriasztja a rovarokat, elősegíti az álcázást az optikai illúzió által, összezavarja a ragadozókat, segíti a testhőmérséklet csökkentését illetve segít az állatoknak felismerni egymást. Jelenleg a kutatások a csíkok testhőmérséklettel való összefüggésével kapcsolatban folynak, míg azok szerepét a ragadozók összezavarásában már több új eredmény is elvetette.

A veszprémi zebrák jelenleg a 15 000 m² nagyságúra nőtt Afrika szavanna kifutón élnek együtt az orrszarvúkkal, az implákkal és a zambézi mocsáriantilopokkal.